A kalocsai hímzés története
A kalocsai hímzés fejlődése az 1860-as évektől követhető nyomon. Ebben az időben nyílt egy előnyomda Kalocsán. Igen népszerűvé vált a lyukhímzés, melyet ütőfák segítségével előnyomtak. Ezzel a technikával készítették a vidéki parasztasszonyok a városi lakosság számára a lakás hagyományos ruhaféléit (alsólepedő, vánkoshéj). A hímzett díszítések csak valamivel később jelentek meg a viseleti darabokon (pl. az ingvállon). Az ún. íróasszonyok kék vagy lila festékbe mártott tollal a kalocsai mintákat rögtönözve előírták az anyagra. Ők a korabeli asztalosok feleségei vagy lányai közül kerültek ki; a kékre festett bútorokat virágmotívumokkal díszítették. A "pingálással" (ez a bútorok és szobabelsők díszítése virágmintákkal) is gyakran összefonódott a hímzés története.
A XIX. század végére a hímzés egyre kedveltebbé vált, megjelentek új stílusjegyek és technikák is: a lyukvarrás helyett például a betöltött hímzés kezdett általánosan elterjedni, ezzel párhuzamosan pedig a száröltés (virágok szárainak, indáinak kivarrásához) és a huroköltés (szegélyek varrásához) is megjelent. Ekkoriban még gyári vászonfélékre, gyolcsra és kisebb részben takácsszőttesre hímeztek.
Az ókalocsai hímzéseket az egyszínű, tiszta fehér motívumok jellemezték, melyekkel használati tárgyaikat, vagy a bérhímzésben varrt textíliákat díszítették. Saját ruháikon előfordultak a fekete, kék-fekete és kék-vörös hímzőfonallal varrt minták is, ám a színek igazi megjelenése a nagyatádi cérnagyár 1912-es megnyitásához köthető. Ekkortól ugyanis könnyen beszerezhetővé váltak a színtartó fonalak - ahogyan a kalocsai asszonyok mondják a hímzó fonalat:pamuk.
Az 1930-as évektől szinte tobzódtak a színek a kalocsai hímzéseken és a parasztlányok öltözetén. Nyári időszakban hímzett ingvállban, kötényben és főkötőben mentek dolgozni. A színek és minták gazdagodásával egyre több használati tárgyat kezdtek kihímezni az asszonyok: ágyneműket, ágytakarókat, terítőket, törölközőket, kendőket, függönyöket, főkötőt, ingvállakat (férfi inget is) és zsebkendőket is.
A második világháború alatt drasztikusan lecsökkent a hímzések iránti kereslet.
A termelési viszonyokban bekövetkezett mélyreható változások befolyásolták a parasztság életmódját, a színes hímzésű népviselet lassan háttérbe szorult, bár az idősebb asszonyok még ma is ragaszkodnak régi viseletükhöz.
A kalocsai hímzésben és porcelán festésben komoly szabályok vannak. A virágok színe előre meghatározott (a rózsáé csak vörös lehet, a kis kék virágé csak kék), összesen 15 féle színt használnak mind a hímzésben, mind a porcelánfestésben. Az ó kalocsai és a kalocsai hímzés mellett még néhány évtizede a "szomorú kalocsaira" is nagy volt a kereslet. a "szomorú kalocsai" motívumaival hímzett ruhákban azok az asszonyok jártak, akik már elkeltek, jelezvén, ők már nem eladók. A "szomorú kalocsai" színei éppen ezért sokkal szolidabbak, ebben a hímzésben a 15 élénk színnel ellentétben csupán a kék és a lila különböző árnyalatit láthatjuk.
(Forrás: Wikipédia, Fejér Kati: Kalocsa Kincse, Népművészeti múzeum)